Mindig rengeteg gondolat cikázik a fejemben, de valahogy sosincs ihlet, hogy ezeket leírjam. Pedig számomra is megkönnyebbülés lenne, ha nem ragadnának bent, hanem kiadhatnám magamból. Megpróbálkozom most, hátha sikerül.

Az ötödik félév végéhez is elérkeztünk, csütörtökön lezajlott az utolsó vizsgám. Sokkal jobban teljesítettem ebben a félévben, mint az eddigiekben, bár még így is van hova fejlődnöm. Ráadásul a következő nehezebb lesz, mint az eddigiek, de küzdeni fogok, mert itt már nem adhatom fel az egészet. Szóval vége és most a nyakamba szakadt egy csomó szabadidő. Nincs ellenemre az egyedüllét, vagyis eddig ezt hittem. Rettentően unalmasan telnek a napjaim, pedig úgy terveztem, hogy na majd ekkor tudok sorozatokat pótolni, rengeteget olvasni és egy kicsit magammal foglalkozni. Hát nem jött össze. Az elmúlt másfél hétben pechemre valami nyavalyát sikerült elkapnom vagy megfáztam, nem tudom, de minden reggel orrdugulással küszködtem, csütörtökre pedig elérkeztem a köhögés szintjére. Már ha tudtam volna köhögni. Nem fasza arra kelni, hogy mindjárt megfulladsz. Főleg akkor nem fasza, ha valaki alszik melletted és rohadtul nem akarod felébreszteni. A mai napom nagy részét emiatt az ágyban töltöttem. Meg ugye nem volt kedvem semmihez. Nincs lázmérőm, de szerintem este tuti hőemelkedésem volt. Köhögök, fújom az orrom, nem örülök a helyzetnek. Izlandi zuzmós cukorkát szopogatok és hársfateát iszok, na meg pihenek betakarózva. Holnap 10 órás műszakom lesz, jó lenne összekapnom magam.

Nem tudjátok elképzelni, hogy milyen rossz ennyire unatkozni. A sorozatok unalmasak, könyvet nincs kedvem olvasni, a tumblrt már ezerszer végigpörgettem, az sem érdekel. Legszívesebben aludnék. Más bezzeg örülne, ha egy kicsit egyedül lenne. Én most nehezen viselem. Több, mint 1 hónapja nem voltam otthon, gondolom ez is közrejátszik a dologban, pedig előfordult már nem egyszer, hogy akár hosszabb idő után mentem haza. De most olyan rossz. Hétfőn lesz a születésnapom és itt ülök az ágyamban egyedül. Elég szomorú. Ráadásul úgy érzem, hogy mindenki hanyagol. Nincs senki, akivel beszélhetnék. Bármiről, akármiről vagy a semmiről. Tudjuk jól, hogy a semmiről is nagyon jól el lehet beszélgetni.

Ez van most velem. Nem sok, nem érdekes, de majd talán jobb lesz.